Az ELTE jogi kar esti tagozatának a hallgatója volt, fél szemmel az Egyetemi Színpadon. Huszonhat évesen elvégzi a főiskolát. Gaál Erzsi meghívja Szolnokra II. Fülöpöt eljátszani Schiller Don Carlosában. Itt még megrendezi szobaszínházi előadásként Ibsen Mi holtak feltámadunk című árnyékban felejtettjét. Gyakorlatilag 42 évesen véget ér kőszínházi pályafutása. Tizenhat évnyi színészete alatt gyakorlatilag körbejátszotta a világ drámairodalmát. Töméntelen szerepet oldott meg. Többnyire főszerepeket. Főszínész volt. Korának egyik legnagyobbja.
   Sajtképű volt, kedves, szabályos vonásokkal, mégsem úgynevezett szépfiú. Jellegzetes színészarc. Formálható, célszerűen alakítható. Rárajzolható bárki jelleme. Nem volt jellegzetes arca. Üres papírnak hatott: ráfért a világirodalom. Nem tapadt egyetlen kor divatjához sem. Mindig korszerű arc. Zakós darabba ugyanúgy beleillő, mint rokokó komédiába. Nem kellett festékkel, orrkittel stilizálni az arcát: belülről sminkelt, lélekkel festett, azonosulással formálta át magát. Úgy volt mindig más, hogy önmaga maradt a szerep bőrében.
   Termete, hangja (orgánuma), koncentráló képessége vezető férfiszínésznek teremtették. Vezető szerelmesnek, drámai hősnek. Bár fiatalon eljátszotta Lucifertől Platonovon át Don Juanig, a Coriolanus Brutusától (1985) Kleist Amphitryonjáig a világirodalom nagy férfiszerepeit. Menten a színiiskola végeztével Gombrowicz Hamlet-paródiáját Kaposváron: nem a hősi szerepkörön működött, sem a szerelmes szakmányban. Jellemszínész volt. Pethes Imre epés mondása szerint valaki vagy karakterszínész - vagy nem színész.
   Első nagyszínházi szerepe: első sikere (Kaposvár, 1978). Gombrowicz Henrykje megtér vándorlásából, hasonlóan fölfordult állapotokra érkezik, mint a Wittenbergből szabadságolt királyi fiú. Annyira idegen számára a föltalált világ, hogy meg sem ismeri szüleit, azok sem ismernek benne fiukra. Talán nem is rokonok. Talán csak ráfogás Henryk származása. Bizonytalanná vált a mindenség: minden meglehet, és mindennek ellenkezője is. Henryk korhely Hamlet. Nemcsak kizökkent, de elreménytelenedett számára a világ. Megválthatatlan. Odaveszett minden tét. Oda a hősiesség. Érvénytelen lett az erkölcs. Henryk tetemét a szín közepén felejtették. Az összezáródó két függönyszárny elcsapta, mint a 22.05-ös személyvonat.
   Balkay ennek az elapátlanodott, istentelenné lett világnak lett ellenhőse.
   Sosem olcsón vágyott tetszeni. Tetszeni vágyott, természetesen, hiszen azonnali visszajelzésért állt színésznek. De nem külsejét, nem adottságait csudáltatta, hanem belsejét, miként tudja elveszíteni köznapi személyiségét, avagy hogyan tudja előhívni a mélyből elrejtett életismereteit.
   A revizorban (1987) Zemljanyika volt, a közjótékonysági intézmények gondnoka. Nem Hlesztakov: mellékszerepe. Karakterepizód. Epizódkarakter. Mivel nem főszereplőnek, hanem színésznek állt: teljes életet sűrített a sunyi kórházgondnok napszemüvege alá. Ravaszdinak látszott, akár egy vásározó butikos, gyávának, akár egy köztisztviselő. A mizantrópban sem a főszerepet játszotta, hanem a fűzfaköltő Oronte-ot. Az előadás alapszínéből kirikítón használta a ripacsmesterség megannyi színes fogását. Teátrálisan zajgott. Lendületesen nyomult. Szarkasztikusan önérvényesített. Mélyről hozta napvilágra illem, jó modor, feszes társadalmi formák elfedte keserű, dilettáns irigységét, meg a szerelmi vetélytárs pöfeteg öntúlértékelését. Balkay bohócisága meggyőzött realista alakítással.
   Hősnek ellenhős volt. Sosem lázadt. Nem áldozta föl magát. Korunk hőseként ő volt a változtathatatlanba Nagy Beletörődő. Corneille L'Illusion comique-jának Klindoraként a véletlenek szeszélyének kiszolgáltatott, sodródó. Harold Pinter Hazatérésében simán sikló, minden érdességet magáról önvédelmül lefegyelmező, Ruth ordenáréságát önkínzó magától értetődéssel szemlélő Teddyje (1983). Inkább színes Bibircs a IV. Henrikben (1980), mint Troilus a rendezőileg összekuszált Shakespeare-ben, trójai királyfiként engedelmesen beletörődő, tejbe esett vatta (1981), vagy fakóbb Olivér az Ahogy tetszikben (1983). Cselekvésnél szívesebben szemlélődő Orsino a Vízkeresztben.
   A hivatal kicsikarta Zsámbékitól az 1948-ban írt Németh László-darab megrendezését Husz Jánosról. Balkay a rakott máglyájú gondolati fináléban unottan téblábolt (1980).
   Csongor szerepét átvette Téri Sándortól Sík rendezésében. Eljátszotta Lucifert a Nemzetiben, már vendégként.
   Euripidész Oresztészeként antik a Hevesi Sándor téren, mire a Katona József szecesszionistáival átér a Petőfi Sándor utcába: posztmodernné válik. Zsámbéki a Nemzetiben megrendezte ókorinak. A Katona József szűkebb színpadi terére újrarendezte. Nem a kellékes modernizálta a görög klasszikust. A gondolatok szólaltak meg korszerűen (1982). Tündareaosz volt a Nemzetiben, Apollón lett kincstári szilvakék öltönyben a Katona József előadásában. Bürokratikusan kibonyolította a végső megoldást mint főistenek küldötte, paragrafuslelkű tisztviselőisten.
   Angol kereskedő, begyepesedett, sunyi kispolgár (Tom) David Hare Titkos elragadtatás (1991) című társadalomkritikai társalgódrámájában. Egy kutyát játszik, illetve egy kutyamód rossz modorú csavargót a Gothár dramatizálta-rendezte Kutyaszív-előadásban (1989). Behízelgően mutatott meg vacak embereket. Anélkül, hogy kényeskedőn eltartva magától jelezte volna: nem én vagyok hitvány, ez csupán szerep.
   Odakölcsönzik Don Juannak a Madáchhoz. Rendezői utasításra meztelen felsőtesttel hosszan borotválkozott az előadás legelején. Többször levetkőzött az előadás során, mert rendezője erotikusnak gondolta, ha valakin nincsen ruha. A félmeztelen színész nem vezet közelebb Don Juanhoz. Nincs értelme. Rendezői dolgozatmásolás csupán. Ascher még a Nemzetiben csúcsmunkájaként megrendezi Osztrovszkij Jövedelmező állás kínos komédiáját a protekcióra szoruló, öntudatos fiatalemberről. Nemzedéki dráma lesz belőle. Vaszilij Nyikolajevics Zsadovként Balkay az előadás elején szobájában öltözködik. Klott dinamógatyájára húzza fel kekiszín öltönyét. A csóró tornanadrágos nyílt színen ruházkodik nemzedéki átlaggá. Gazdag nagybácsikájától függ. Önérzeteskedik, lázong, fölényeskedik. Szabadon, emelt fővel akar önállósodni, elutasítva minden megalázó támogatást. Ascher rendezése és Balkay főszereplése megfordította Osztrovszkij darabjának végét. Zsadov büszke fölénnyel papolja: "Most már nem árulom el magam. Ha úgy rendeli a sors, hogy csak fekete kenyeret egyem, hát akkor csak fekete kenyeret eszem." A vitától nagybácsiját megüti a guta. Zsadov nem megy el, a meghalt hatalom teteme előtt földig hajol. Lemond az erkölcsi magaslatról, és átveszi a jövedelmező állást.
   Balkay szétfeszítette a hősi szerepkört. Nem töltötte be az általános színjátszás drámai hős szerepszakmányát. Pontatlanság mondatta, hogy ellenhős volt. Korunk hősét testesítette meg, a maga féligazságaival, indignált mártíromságával, meghunyászkodó kompromisszumaival. Kézfejének parancsoló taglejtése leleplezte szorongásait. Fölényeskedően intett gesztikus leitmotívumként, de ez már nem a dzsentri ácsi-legyintés volt, elődöktől örökölt taglejtés, hanem tompa ujjakkal kissé ügyetlenül imitált mozdulat. Nem volt mögötte birtok, gazdagság, neveltetés, társadalmi osztály. Idegenként lengett a senki földjének érzett világban, utánozni próbálta csak az uraskodó mozdulatot. A Három nővér Szoljonijaként a középpontból kiszorultan, feszültségektől, gátlásosságtól szakadatlanul izzadó tenyérrel gibicelt a világ folyásához. Elfedte szomjait, irigységét, útszélre lököttségét.
   Sokan Platonovot (Párizs, 1990) ítélik pályája csúcsának. Ezt a vonzó leromlottat, jövőjét elitta, varázslatos csődtömeget. Délceg életuntságában aggályosan meggondolta, tíz órakor vagy tizenegykor kezd új életet, és ügyetlenül belefulladt a régibe. Szépeleghetnénk önarcképnek. Ellágyultabb emlékezéssel Macbeth-jóslatnak, noha csak rászabott és hibátlanul megoldott szerep volt. Nem érdemes összeolvasni a kapott szerepeket az életrajzzal. Egyikből a másik, másikból az egyik nem érthető meg.
   Hosszan műsoron marad egy főiskolai vizsgaelőadás (Teljes napfogyatkozás) az Ódry Színpadon. Rimbaud és Verlaine Christopher Hampton megírta kettőse. A kamaszzsenit Kaszás Gergő, a feleségét is otthagyó Verlaine-t Balkay játszotta.
   Jóllehet legjobb mindig együttesben volt, és fegyelmezett, odaadó kollégának tetszett, mindinkább visszahátrál alkalmi játékhelyekre, pinceszínházakba. Elmerül égetett szeszekben. Kiissza magát a pályáról. Sokan igyekeznek megmenteni, de nem hagyja magát.
   Vajdai Vilmos megrendezi a Bűn és bűnhődésből Andrzej Wajda dramatizálta színpadi változatot: Ternyák Raszkolnyikovjával, Balkay Porfiríjével (1991). Ternyákkal jól megértik egymást, sokat segítenek egymáson, sokat ártanak egymásnak. Kettőst játszanak Orton Szórakozzon, Mr. Sloane-jából az Éjszakai Színházban.
   Híre kél, hogy az RS9-ben az Ödön von Horváth: Szép kilátásban játszik (2001). Legyőzve klausztrofóbiás iszonyatom, benyomulok. Egy folyadéktól mentes, tisztán fogalmazó színészt találunk. Nincs más baja a beleszorult költészeten kívül.
   Az előadás vitathatatlan értéke Balkay Géza hajdani moziszínész-ezredes szállodaigazgató szélhámosa. Színét-fonákját egyszerre látja-láttatja szerepének. Ugyanolyan svihák, mint a Belvedere többi haszonlesője. Számító szélhámos ő is. Lezüllött egzisztencia ebben a valóságos nappali menedékhelyben. Nem véleményezi azonban szerepét, hanem nagy belső technikával megjeleníti. Bájos sikkasztó. Behízelgő kasszafúró. Valószínűsíti, hogy sármjával messzire jut az érvényesülésben. Balkay remek színészi állapotban lévő partner: odaadó figyelmével segíti játszótársait a színen. Aljasságát elfedi. Szeme huncutul élvezni látszik szélhámosságait. Egy elegáns, szellemes színész nagy alakítását láthatjuk. Legyökerezik a teátrális szenespincében. Csongort rendez, Macbethet, tanítja beszélni a fiatalokat, színészeket farag. Tahi-Tóth visszaretten Bánáti szerepétől a Karinthy Színházban, visszaadja a nagypapa szerepét a színigazgató papája írta színdarabban. Balkay tíz nap alatt beugrik a Szellemidézés főszerepébe (2002). Erősen izzadó szőke teste előadások után nagy tócsákat hagyott a színpadon. A Karinthy Színházban száraz maradt. A bemutató után hamarabb levetkőzött, mint visszakaptuk volna kabátunkat a ruhatárból. Néhány mondat után azt mondta: megyek, megiszom a sörömet. Erősen imponált, hogy nem zord fogadalommal állította, többet nem veszek poharat a kezembe, hanem a kimerítő főszerep után folyadékot pótolt. Rendjén ment minden kis ideig. Újranősült, családi védelembe menekült. Azután egyszer csak megint kipirosodott az arca. Erjedt szagok terjengtek körötte.
   Az elmúlt évben láttam utoljára színpadon. A maga rendezte, cukrásztalanított Liliomban, fehér ruhában túlvilági fogalmazóként szakasztott olyan volt, mint egy ideggyógyintézeti ápoló. Megrendítőnek tetszett a színpadon az xxx-szel jelölt Hollunder fiút játszó ifjúkori mása, fia, Balkay Tamás.