Balkay: Gyerekek, én itt vagyok Magyarországon!
Szuper Pszt!, 1995
Riporter: Balogh János

Alapító tagja volt a Katona József Színháznak, majd tíz év után elköszönt. Jött egy rövid szabadúszás, tavaly pedig Szolnokra szerződött, ahol Fülöp királyt játssza a Don Carlosban. Január utolsó két napján a pesti közönség is láthatta a darabot és Balkay Gézát az Új Színházban.

A Don Carlosról múltidőben kell beszélni, mert tegnap este itt Pesten az utolsó előadást tartottuk. Nagy siker volt Szolnokon, szerette a közönség. Itt is nagyon szerette. Szolnokra különben egy szerepre és egy rendezésre szerződtem, mint tag. Rendezésemet, a Ha mi holtak feltámadunk című Ibsen művet november végén mutattuk be.
Ez volt az első rendezésed, ehhez képest meglepő, hogy nem igazán ismert darabot választottál.
Azért választottam ezt a kevéssé játszott, ugyanakkor nehéz darabot, mert a mércét rögtön magasra akartam emelni. Nem akartam olyasmit rendezni, amelyben a szerepeket kiosztom a színészekre, szépen összeolvassák a szöveget és szinte minden megy magától. Ibsen utolsó művéről van szó, amelyet nem sokkal halála előtt írt. Ő ezt nem is darabnak nevezi, azt mondja, epilógus. Egy művész önvallomásáról van szó, amellyel szembesíteni lehet a nézőket. Az eredeti szereposztás szereplői ötven és hatvan közöttiek, én leszállítottam a magam korosztályára. Olyan művészi alapkérdésekkel foglalkozik, hogy miként kerülnek egyesek zsákutcába és hogy tudnak abból kijutni. Ezt sokkal érdekesebbnek tartottam elmondani negyvenesekkel. Ebből a korosztályból ugyanis számtalan olyan embert ismerek, aki választás előtt áll az életét tekintve.

"Nagyon rossz gyerek voltam."

Mintha rólad lenne szó. Mert ugye az utóbbi években te is válaszutak elé kerültél. Persze te hoztad ilyen helyzetbe saját magad.
Amikor szabadúszó lettem, akkor sok olyan feladatot elvállalhattam, amit korábban nem voltam képes, mert nem tudtak egyeztetni. Ugyanakkor ez a szabadúszás egy furcsa dolog. Ezzel kapcsolatban elmesélek valamit. Nagyon rossz gyerek voltam. Egyszer nagyanyám teletömött mindenféle ruhával egy hátizsákot, rámadta, majd azt mondta, menj világgá! A függőfolyosón eljutottam a liftig, és nem tudtam merre tovább. Elkezdtem sírni, nagyanyám megsajnált, és visszafogadott. A szabadúszás is ilyen. Akkor lehet elmenni a kikötőből, ha az ember tudja, hogy van egy másik. Akkor lesz az ember magabiztos, akkor tud az ember hihetetlen nagy történeteket mesélni, akár uram bocsá nagyzolni, ha tudja, hogy van háttere.
Magyarul, ha van munkája.
Erről van szó. Ezt sajnos egyre kevesebb kollégám tudja elmondani magáról. Kötelékhez tartozni tehát fontos. Ezért is jöttem Szolnokra. Na meg azért is, mert pontosan tudtam, hogy mi a dolgom. Időzíteni tudtam magam, mint egy versenyre. Azon kívül pedig azt csinálok, amit akarok.

Sűrített kefír, tej

Például elengedheted magad. Veled kapcsolatban különböző mendemondák terjengenek, miszerint te aztán nem kíméled magad, iszol rendesen.
Kétségtelen, hogy ez elterjedt rólam, de miután ez a Magyarország olyan, mint egy kis falu, amelyet különben nagyon szeretek, itt minden azonnal eljut az alvégről a felvégre. Soha nem azt említik meg, hogy napi három doboz cigarettát szívok el, vagy néha ötöt is. És érdekes módon mindig ott van az a bizonyos de. Láttad? Hát elementáris! De... Még van aztán a bővített változat: de sajnos. Én úgy élem az életem, ahogy kialakítottam. Azok az emberek, akiknek én rengeteget köszönhetek, azok mindegyike deviáns volt. És a deviancia mindig összefüggött a maligán fokkal. Én soha nem szégyelltem ezt a dolgot. Szeretem a nőket, szeretem a cigarettát, szeretem az italt. De minden italra gondolok. Érts ebbe bele a sűrített kefírig mindent! A tejet is szeretem.
Visszatérve a szabadúszásra, annak ilyen értelemben is vannak előnyei?
Igen, mert ha elvállalok valamit, arra rá tudok készülni. Nemrég olyan színészekkel forgattam együtt, akik előttem itták meg a whiskyjüket. Mert pontosan tudták, hogy csak három mondatuk van. Nem magyar színészek voltak. Nekem a Platonov előtt, amelyet most is játszom a Katonában, vagy a Don Carlos előtt természetesen mindig kell valami gyorsítót inni. Ezt az ember közel húsz év alatt megszokja. Hiszek abban, hogy sokkal megbízhatóbb partnerek azok, akik állandóan isznak, mint a kampányivók.

Összpontosítás felsőfokon

Ez érdekes. Kifejtenéd?
Ugye az utóbbiak fél évig semmit nem isznak, majd jön három nap, amikor ocsmány módon vedelnek. Persze előre nem tudják kiszámítani, melyik az a három nap. Az állandó ivó viszont pontosan tudja mennyit kell adagolni. Én olyanokat megcsináltam mostanában, amibe már egy ökör belepusztult volna. Volt ugyanis két héttel ezelőtt egy olyan futásom, hogy reggel hatkor kelés, szinkron, kilenctől tévéfelvétel, majd egy másik tévéfelvétel, ezután Platonov a színházban, végül éjszaka rádió. Így ment egy héten keresztül. Szerencsére a sorstól megkaptam azt a képességet, hogy iszonyúan tudok összpontosítani. Huszonöt perc alatt megtanultam hat oldalt például, mert több időm nem volt rá.
Ez az érted aggódóknak, akik azt mondják, hogy te valahol felelőtlen vagy magaddal, azt mutatja, hogy rendben vagy. Ha ezt a strapát kibírtad, akkor nem lehetsz olyan nagyon rossz állapotban.
Most a két pesti Don Carlos után rájöttem, hogy a kollégáim, akik megnéztek, nyugodtan vették tudomásul: minden rendben van velem. Jó, persze időnként jönnek a fejcsóválások. De erre Adynak van egy jó mondása, ami ki van tűzve a szobám falára: "Minek a tanács, jóslat, aggodalmak. Gesztusaim élnek, míg meg nem halnak, s életemnek csak nézői a maiak." Akárhogy is vesszük, mindenki csak saját magáért felelős.

Jog a lerobbanáshoz

Ez rendben van, de egy színész pályája nem monodrámák, vagy önálló estek sorozatából tevődik össze.
Amikor bekerülsz egy csapatba, teljesen mindegy, hogy az egy szedett-vedett csapat, vagy az AC Milan, neked azt a három gólpasszt be kell adnod. Vagy amit te kapsz azt be kell rúgnod. Tehát nagy feszültségek vannak, hihetetlen koncentrációk, és ennek következtében, ha az embernek másnap nincsen semmi dolga, akkor létjogosult arra, hogy nagyon lerobbanjon. De nem is tud annyira, mert elfárad. Legalábbis én így vagyok.
Te valójában nem azért jöttél el a Katonából, hogy lazábbra vedd az életed? Hogy jobban rá tudj koncentrálni bizonyos dolgokra, és ezt te irányítsd?
Mindenképpen.
Ugyanakkor ezzel együtt egy bizonytalanságot is kellett vállalnod.
Ki akartam úszni a nyílt tengerre, hogy ilyen szép költőien fogalmazzak. De nem tudtam, eljutok-e egy kikötőig. Amiből kiindultam, az most nagyképűnek fog tűnni, mégis elmondom. Közel húsz év alatt annyi sok jót megcsináltam és mellette sok szarból is csináltam jót azáltal, hogy jó színész vagyok. Ezek után azt gondoltam, hogy csak fognak hívni. Aztán egyre több hívás érkezett és ki is kötöttem egy-egy helyen, majd mentem tovább.
Sokak szerint te igen könnyen veszed az életed, meg a pályádat.
Ez nem olyan egyszerű. Én valóban nem veszem nagyon komolyan, holott nagyon komolyan veszem. És ez egyáltalán nem ellentmondás. Mondják, Balkay úgyis mindent kibír, meg tudja csinálni, meg fogja csinálni. És mindent meg is csináltam. Ezzel együtt mindig ott van az a bizonyos de. Engem ez a de már szórakoztat. Vannak olyan helyzetek, amikor direkt provokálom, hogy legyen egy de. Van egy kamerapróba, este előadás, és a kamerapróbán döngetem be a söröket. Akkor valaki azt mondja, na ebből sem lesz előadás. Majd fél órát pihenek egy kereveten, felmegy a függöny, és ott van egy teljes értékű agy.

Tiszteletkörök virággal

Na és ha ezek után azt mondom, hogy vannak, akik téged összeférhetetlennek, vagy nehezen kezelhetőnek tartanak? Erről mi a véleményed?
A legenda sokkal erőteljesebben működik, mint a valóság. Én abszolút nem vagyok összeférhetetlen. A dilettantizmus persze mindig kiborítja az embert. Az igaz, hogy van egy elég rossz természetem, mert nem csak a színpadon vagyok szenvedélyes, hanem egyébként is. Nem tudok lakatot tenni a számra, ennek következtében előfordul, hogy azokba kötök bele, akik szívem szerint hozzám a legközelebb állnak.
Ezek után tartod a haragot?
Nem. Ezért nem is vagyok gyomorbeteg. Akkor kimondom, és utána jönnek a tiszteletkörök. Virágcsokrok és egyebek.
Kiknek vettél virágot?
Nem mondok neveket, mert ha valakit kihagyok, az megsértődik. Én nagyon sok hibát elkövettem, de a végeredmény túlnyomórészt engem igazol. Ez az egész összeférhetetlenség egy baromság. Nagyon szeretek és nagyon is tudok dolgozni, ha látom az értelmét. Ha vontatólónak tekintenek, vagy végrehajtónak, azt lerúgom magamról.
Hát nem lehet egy fáklyásmenet veled próbálni.
Annál is inkább, mert nem szeretek próbálni!
Végezetül, ha nem is volt minden kérdésem kellemes, egyvalamit azért el kell ismernem. Nagy luxusnak tűnik, hogy a Platonovot kivéve Balkay Géza nem játszik Pesten.
Úgy érzem, a két pesti Don Carlos előadással el tudtam mondani, hogy gyerekek, én itt vagyok Magyarországon!

Balkay saját útját járja!
Szuper Pszt!, 1993
Balogh János

   Április eleje óta szabadúszó Balkay Géza. Ebben még nem is lenne semmi meglepő, de abban már igen, hogy az ország talán legsikeresebb teátrumát, a Katona Józsefet hagyta ott, tizenegy év után. A híresztelések, melyek szerint összeveszett volna akárkivel is, minden alapot nélkülöznek. Nincsen benne se harag, se sértettség, csupán az újra vágyik. A békés válást mi sem bizonyítja jobban, hogy az élete eddigi legnagyobb színpadi sikerét hozó Platonovot tovább is játssza a Katonában. Mindenesetre olyan társulatot hagyott ott, amellyel a fél világot beutazta (Stuttgart, London, Berlin, Chicago, Caracas, Bogota, stb.), viharos sikereket aratva mindenfelé. Legutóbb Párizsban, a Katona József két produkciója, a Platonov és az Übü király kapta az Európa Színházak díját, a kontinens legjobb színházai előtt.

Váratlan fordulatok

   Különben Balkay egész eddigi életútjára jellemzőek a furcsa és váratlan fordulatok. Először is úgy kezdődött, hogy nem azzal a tudattal cseperedett, ha fene fenét eszik, akkor is színész lesz. A gimnáziumban például soha nem tartozott az ügyeletes szavalók közé. Már a negyediket taposta, amikor kezébe került Molnár Gál Péter színészekről szóló Olvasópróba című könyve. A Latinovitsról szóló portré olyan nagy hatással volt rá, hogy valami megmozdult benne. Egyik nap aztán a 49-es villamoson meglátta egy kispesti amatőr színjátszó társulat felvételre hívó hirdetését. Elment. A bemutatkozáskor megkérdezték, mikor mondott először verset? Közölte: most! Persze rögtön helye lett az amatőrök között. Ennek ellenére építésznek készült, de öt barátja is az orvosira jelentkezett, így hát ő is, csakhogy együtt maradjon a csapat. Aztán helyhiány miatt nem vették fel. Miután a papa jogász, rábeszélte a jogi karra. Felvették. Második évben viszont jelentkezett a Színművészetire, ahová másodszorra sikerült bejutnia. A színészi pálya megközelítése, ha kicsit kacifántosan, de végülis megtörtént.
   Az első három évben senki nem vállalhatott fellépést, ő persze hogy vállalt, méghozzá rendszeresen. Törzslátogatója volt ugyanis osztálytársaival a főiskola melletti Erzsike presszónak, ahhoz meg tőke kellett. Volt úgy, hogy egy Nőnapi fellépésen nem pénzt, hanem egy hímzett népi szőttest, meg szovjet futótálcát kapott. Akkor azzal fizetett.

Latinovits utolsó órája

   Másodéves korában aztán vette a bátorságot és Katona Jánossal együtt felkereste Latinovits Zoltánt, aki kérésükre tíz hónapig tanította a színészet mesterségére a két fiatalembert. Az utolsó órát egy esős csütörtöki napon kapták a színészkirálytól. Szombaton aztán Balkayék megtudták a lesújtó hírt: előző nap mesterük vonat alá vetette magát. Mit tehettek? Végigjárták a város összes kocsmáját, s az érzelmek elszabadultak. Magukat is siratták, mert úgy érezték támasz nélkül maradtak. A színészkirály azért addigra valami nagyon fontosat bepakolt Balkay szellemi tarisznyájába: "sok mindent szabad, de mindent lehet."

Nem bánok semmit

   A főiskola után jöttek az évek Kaposváron, a Nemzetiben, a Katonában és most itt a szabadúszás. Feladat persze van elég; Igó Évával és Vallai Péterrel bemutatóra készülnek az ÉSZ-ban (Éjszakai Színház) egy Molnár Ferenc és egy Brenton egyfelvonásossal. Az Arany János Színházban pedig Jean Genet Balkon című darabját próbálja. Ahogy mondja szirteket már elért, de a csúcs még odébb van...
   Persze addig annyi mindent meg kell élnie. Bohém ember, mindent vállal. Piaffal szólva: nem bánok semmit - mondja. Nem tagadja, hogy maga mögött tud jónéhány átdorbézolt éjszakát. Idén szeptemberben a születésnapján viszont jó útra tért, s ezután józanabb életmódot követ. A tömény italok korszakát a lazább sörözések és borozások váltják fel.
   Hat éve vasárnapi apuka, akkor vált el Tóth Évától, a Nemzeti Színház mutatós színésznőjétől. Tamás fiáról 7 esztendősen már látszik, hogy a papához hasonlóan, szabálytalan lelkületű egyéniség. Most éppen pilótának készül, de lehet, mire e sorok megjelennek, már APEH ellenőri terveket forgat a fejében. Az első elemista Tamás, akinek már 16 jópontja gyűlt össze, a napokban a következőket közölte édesatyjával: "már jóban vagyunk hárman az osztályban, valamit szervezünk az iskola ellen." Az elmondottakon persze Balkay Géza egyáltalán nem lepődött meg, hiszen ő is ugyanezt teszi - a középszerűséggel szemben.