Sokan szeretik a "nagy visszatérőket". Balkay Géza manapság ennek számít. A színművész jelenleg Karinthy Ferenc: Szellemidézés című darabjának főszerepét játssza a Karinthy Színházban. Donáti Sándor megszemélyesítésével Balkay ismét a csúcsra ért.

Hogy érzi magát mostanában?

Fotó: Peti Péter (terasz.hu)

Túl sok kemény dolog történik körülöttünk. Halálra taposnak, agyba-főbe vernek egy focistát, kómában van egy remek színész, halomra lövik az embereket Móron. Ma már sajnos nem úgy intézik el az ügyeket, hogy gyere ki a kocsma elé, lássuk, kinek keményebb az ökle. Agyba-főbe verik az áldozatokat, kegyelem nélkül. Ez nekem túl kemény. Humortalan lett ez a világ. Mindig arra törekedtem, hogy - akár színészként, akár rendezőként - megmutassam a darab humorát. Sajnos mára humorukat vesztették az emberek - ez nem csoda, hiszen hihetetlenül megdrágult az élet. Türelmetlenség lett úrrá mindenkin. Szerencsére vidéken nyugodtabb a helyzet. A páromnak Diósjenőn van egy háza: ott mindig megtalálom a helyemet. Bemegyek a kocsmába, a helyi haverok pedig mindig kikérik a véleményemet az aktuális hírekről. Azonban a vidéki idill önmagában nem segít a problémákon. Mert mi történik akkor, ha hat ember toleráns egymással egy kocsmában? Semmi! Alkalomadtán őket is agyba-főbe verik. Megmondom őszintén, rosszul éreztem magam az utóbbi időkben. No nem a felkérések miatt, nem keverem össze a szezont a fazonnal. Tudja, számos emberben csalódtam. Szomorúan néztem végig, kinek milyen a színeváltozása. Sejtettem, hogy ez be fog következni.
Úgy érzem, felkavarják a napi hírek.
Persze, hogy felkavarnak. Értetlenül állok a szomorú jelenségek előtt. Nem szeretem például az erőszakot. Engem fizikailag soha nem bántottak, és bízom benne, hogy a barátaim is megvédenének egy verekedésben. Remélem, engem nem kell megvédeni.
Sokan immunissá válnak az úgynevezett "rohanó világgal" szemben.
Nem törődnek egymással az emberek. Hagyják csak úgy megtörténni a dolgokat. Borzalmas, hogy a legalapvetőbb emberi cselekedetek - például egy jót enni, szerelmeskedni - rutin feladattá silányulnak. Ez ellen azonban lehet, és kell is küzdeni.
Minden nap meg kell látni az újat a másikban, amire rácsodálkozhatunk: jé, de szép! Csodálatos érzés napról-napra megkívánni a társunkat. Mindenki sokat dolgozik, reggelente rohannak előttem az aktatáskások, mégis érdemes felfedeznünk egymásban a megismételhetetlen csodát. Egyébként híresen nőimádó vagyok. Még mindig megfordulok egy szép nő után, szerencsére a párom ezt hagyja. Nem tudom megtagadni magamat, különben hazudnék. Mindig voltak nők mellettem az életem során: van, aki tűrte az életmódomat, van, aki nem. A mostani párommal hat éve vagyunk együtt. Érdekes, hogy nem szeretek udvarolni. Ha találkozom egy nővel egy presszóban, akkor az első pillanatban nyilvánvaló számomra, hogy a magamévá teszem. Ha udvarolni akarok egy nőnek, akkor cikizni kezdem. "Miért fested a hajadat, a szemedet?" - ilyenek. A színpadon is a szemét figyelem minden nőnek. Pontosan kiderül, hogy mikor hazudik az illető. Engem már sokan becsaptak - inkább a nők. Ilyenkor általában feltettem a kezemet: nőért nem küzdök. A villamos után sem rohanok, mert mindig jön a következő.
Könnyen megbántódik?
Tulajdonképpen igen. Nem könnyű vesztenem, megvisel a megszenvedettség. Néhány átverésbe pedig majdnem belepusztultam, három nő vágott át ennyire. Aztán mindig jött egy megértő. Szerencsére igazán sosem szívtam mellre a vereségeim. Elsősorban magánéleti kudarcok értek.
A szakma azonban kegyes volt.
Így van. Voltam nagyon mélyponton. Azonban bármit elkövettem ellenük, mindig visszaemeltek.
Mi ellen lázadozott?
Nincs jogom arra, hogy bármit is kritizáljak, mivel elterjesztették, hogy hírhedt járda mellett járó lény vagyok.
Most persze mindenki arról beszél, hogy a Balkay visszatért. Lótúrót! Mindössze átmentem az úttest másik oldalára: ott esett az eső, ezért visszajöttem. A színművészetin például már régóta taníthatnék. De a Balkay egy deviáns. Az a baj, hogy én nyíltan iszom, a többiek meg stikában, lefekvés előtt. Ám a mögöttem álló idő azt bizonyítja, hogy szakmailag alkalmas vagyok a pályára.
Fontos a megerősítés?
Most még fontos. Éreznem, látnom kell, hogy egy szerep, vagy előadás milyen baromi jó lesz általam. Renitens, deviáns figurának számítok, ám kizárólag csapatban tudok gondolkodni. Csak a közös munkának felel meg a mentalitásom.
Zavarja a pletyka?
Szarok rá. Van egy sztorim: egyszer homoszexuálist játszottam egy filmben. Annak a rendje-módja szerint elterjedt, hogy buzi vagyok. El is panaszoltam Kálmán Györgynek a gondom, aki ugyancsak játszott a filmben. Gyuri bácsi felnevetett, és annyit mondott: hát persze, hogy az vagy! Védekezésül elébe kell menni a pletykáknak. Régebben érdekelt, mit beszélnek rólam, ma már minden lepereg.
A kritikákat elolvassa magáról?
(nevet) Igen. Erre egyszer Raksányi Gellért azt mondta, hogy "De hülye vagy te, kollega! Elolvasod a kritikát?" Tudni kell rólam, hogy a Fürge Ujjakon kívül minden újságot megveszek, mert minden lap valami mást tud közölni. Kétségtelenül foglalkoztat a politika. Elárulom, hogy valamennyi barátom, haverom szabadelvű. Az első szabad választások idején Vallai Péter barátommal együtt én is szavaltam hasonló pártrendezvényeken - természetesen gázsi nélkül. Azonban mi nem agitáltunk, nem korteskedtünk, hanem például Ady Endre verseit mondtuk. Olyan költőktől szavaltam, akik feddhetetlenek, ezáltal én is feddhetetlen maradtam.
Biztos ebben?
Igen, ugyanis hiba az egyes rendezvényeken fellépőket a pártokkal azonosítani. Szerintem túlbonyolították az egészet Magyarországon. Ha például egyetlen délután alatt megjelennék egymás után egy Fidesz, egy MDF és egy SZDSZ rendezvényen, akkor azt mondanák: taktikázom. Pedig egyszerűen csak érdeklődő vagyok. De manapság egyetlen párt rendezvényén sem lépnék fel. Megtörtént, hogy a rendszerváltozás idején több milliót ajánlottak egy-egy párt fellépésért. Megcsörrent a telefon, így szóltak bele: tudjuk, hogy a mi pártunkkal szimpatizálsz! Egyetlen verset kellene elmondani, egymillió forintért. Ott álltam a fürdőszobában, majdnem lenyeltem a borotvát. Egy reggel alatt három különböző párt keresett, de egyik felkérést sem vállaltam. Nincs jó véleményem azokról a színészekről, akik egy-egy párt mellett agitálnak.
Most mindenki Balkay Géza "nagy visszatérését" emlegeti.
Nem érzem nagy visszatérésnek. Inkább a helyére kerültek a dolgok bennem. Nem érzem, hogy eltűntem, végleg elkallódtam volna. A Szellemidézés bemutatójának a napján felhívott a fiam. Sajnos nem ért el, és nem is hívott vissza, mégis nagyon örültem, hogy jelentkezett. Ez volt az igazán megdöbbentő élmény.
Miért vállalja fel nyíltan, hogy iszik?
Nem vagyok stika piás. A legtöbb emberrel ellentétben soha nem titkoltam, hogy megiszom a magamét. Rengeteg nő iszik például egyedül, titokban. Volt olyan nő, akire rányitottam a konyhában, miközben dugiban szotyorgatta a piát. Semmi értelme az ilyesminek, sutyiban, fél lábon nem szabad élni. Elhíresültem az ivásról, mindeközben rengeteg szerepet játszottam el. Soha nem akadályozta a kettő egymást, bár ez hihetetlenül hangzik. Ahogy reggel a tejet szeretem a kaláccsal, úgy kedvelem a sört, vagy a pálinkát délután.
Nagyon érdekel, hogy mit gondol a Nemzeti Színházról.
Csupán kívülről láttam, az épületben még nem jártam. Addig, amíg nem látok egy előadást, vagy míg nem vagyok tag, nem válaszolok a kérdésre. Idő kell hozzá, hogy belakjanak egy épületet, akár egy otthont. Akkor lesz baj, ha nem képesek az új színházat belakni.
Látta az Ember Tragédiájának a közvetítését?
Nem. Nem érdekel. Kissé megsértettek. Annak ellenére nem hívtak meg a bemutatóra, hogy valaha játszottam Lucifert.
Sokat gondol a múltra?
Tulajdonképpen mindig a múlton gondolkodom. Szoros egységet alkot a múlt, a jelen és a jövő. A hihetetlenül izgalmas múltamból dolgozom a színpadon. Ebből táplálkozom. Pályafutásom során - kevés kivétellel - mindig negatív szereplőket alakítottam. Mégis szerettem ezt a fajta skatulyát, mert megkeresem, felfedezem az emberit a rosszban. Csongornak például nagyon rossz voltam. Nem a hőst játszottam, hanem az esendő vonásait mutattam meg Csongornak. Ugyanilyen emberi módon alakítottam Lucifert is: a fényhozó a tudás varázsát mutatta meg az első emberpárnak.
Mit mondana, milyen tanácsot adna a mostani pályakezdő színészeknek?
Keressenek mestert. Nekem is voltak mestereim, és én is tanítottam egy-két embert. Akkor válnak igazán nagy művésszé a tanítványok, ha majd eltávolodnak a mesterüktől. A színművészetet csak zseniális módon szabad művelni, a közepesek inkább menjenek vállalkozóknak. A középszerű színészek szerencsétlenek lesznek ezen a pályán. Vegetálni nem szabad.